A Vitézi Rend monori tagjai látogattak a 98 éves Baki Lajos bácsihoz. Feltehetőleg ő az egyetlen, még élő monori, aki szolgált a II. világháborúban. A látogatásról és az 1919-ben született egykori honvéd életútjáról a Vitézi Rend honlapja számol be részletesen.

A Vitézi Rend magyar alapítású rend, melynek soraiba olyan személyeket avattak, akik harcokban vagy egyéb módon tűntek ki a magyar nemzet szolgálatában. A rendet Horthy Miklós, akkori kormányzó alapította 1920-ban. Tagjai eredetileg vitézi telket, földbirtokot is kaptak, és a „vitéz” előnevet használhatták. Napjainkban a rend tagjai főként hadisírok gondozásában, szobor- és emlékműállításokban, egykori honvédek és katonák emlékeinek felkutatásában, karitatív és hagyományőrző csoportok működésében vesznek részt aktívan. Monoron a rend tagjainak kezdeményezésére és kivitelezésében 2016-ban készült el a monori honvédek emlékműve és kopjafája a református temetőben.   

Baki Lajos, aki a Monor-Nagytemplomi Református Egyház presbitere 1949. óta, aktívan részt vett a második világháborúban. A féltve őrzött katonakönyve és a harctéri igazoló lapja szerint 1940. decemberben vonult be katonának, ahol 1943-ig szolgált. A Magyar Királyi 3. Gépkocsizó Lövész Zászlóalj lövészeként vett részt a Délvidék visszahódításáét folyó hadműveletekben. Ezt követően, mint harctéri tapasztalatokkal bíró honvéd, a Keleti-frontra került, ahol 1942-ben egy légitámadás során megsebesült, ám a harctérről nem vonták vissza. A Doni-áttörést túlélve, 1943 tavaszán került újra Magyarországra, ahol tartalékos állományba helyezték. Munkaadója a Magyar Államvasutak nem engedte vissza aktív katonai szolgálatra, mert nélkülözhetetlen munkaerőként számítottak rá. Két és fél év szolgálati idejéről „Délvidéki Emlékérem” és „Tűzkereszt I. fokozat” elismerések tanúskodnak.

A Vitézi Rend Szabályzata alapján Baki Lajos, a Magyar Királyi Honvédség Keleti-frontot megjárt egykori őrvezetője jogosult a Vitézi Rend „A Hazáért” emlékéremre. E kitüntetést és kísérő oklevelet a Vitézi rend Pest megyei széktartója, v. Kiss Zsolt vitézi százados és v. Kiss László Sándor vitézi őrmester adta át. A küldöttség tagja volt még v. Szőnyi Attila és v. Hajdú Márton valamint Hajdú Árpád is. A vitézi küldöttséget elkísérte Schaller Tamás, a Monor-Nagytemplomi Református Egyház lelkipásztora is.

Lajos bácsi hosszan mesélt a látogatóknak megpróbáltatásokkal teli, de teljes és tanulságos életéről – írja a www.vitezirend.hu honlap. Honvédkori élményei éppúgy szóba kerültek, mint az elmúlt évtizedek nehéz vagy éppen felemelő eseményei. A háború után, a 40-es évek végén Lajos bácsi lábát amputálni kellett egy vasúti szolgálati baleset következtében, azóta fél lábbal él. Ez munkakedvét soha nem vette el, 1979-es nyugdíjazásáig aktív dolgozóként tevékenykedett! Idős korából adódó gyengébb fizikai állapota és közel 70 éves mozgáskorlátozottsága ellenére elbeszélései végig derűs hangulatot árasztottak. A történeteiben sokszor jóízűen tréfálkozott, szellemi frissességéről mindent elmond, hogy név szerint sorolta fel a két háború közt Monoron élő vitézek névsorát.

Baki Lajos bácsi, mint élő történelemkönyv, nagy idők nagy tanúja mindenki számára tiszteletreméltó szerénységgel és egyszerűséggel beszélt évtizedes tapasztalatairól. A látogatás végén imádságban köszönte meg az Isten gondviselő szeretetét – zárul a beszámoló a rend honlapján. Köszönjük a monori tagoknak, hogy ápolják a több évtizedes, városunkhoz is kötődő emlékeket, Baki Lajos bácsinak pedig ezúton is további jó egészséget kívánunk!